Van egy érdekes dolog.
Anyám meg apám anno 3 éves koromban elvált.
Anyámmal k.b 3-4 alkalommal találkozom évente, és olyankor valahogy mindig előkerül a válásuk. Megjegyzem anyámnak azóta 2 férje volt.
Enyhén unom már a témát, de valahogy nincs kedvem vitatkozni az ügyben ,hogy miért is emlegeti minden egyes alkalommal.

A húsvét az amikor olyan rokonokat látogatunk meg akiket borzasztóan unalmasnak érzünk.

Majd leírom, de most ismét egy rakat rokont kell meglátogatni.

A gugli-s bejegyzés

Na a mai bejegyzésem elszállt egy beugró google ablak miatt.

Fura, hogy a véletlen (Sors, Isten, Végtelen) pont egy guglit dobott, a majd fél oldalas eszmefuttatás útjába.

Vajon ezek a külső erők is a guglin keresnek?

Jóga meg az iwiw

Érdekes élmény volt a mai utazás a vonaton.
Egy idősebb úr és egy hölgy ült be mellém a fülkébe ( a férfi olyan 70 körüli a nő meg olyan 65-70 közötti lehetett).
Egy darabig kellemesen elbeszélgettek olyan (elnézést a kifejezésért) korukhoz illő témákról, amikor is a következőre lettem figyelmes:

Néni:- Elmentem jógaedzésre, és akkor volt ott egy fain csaj. Olyan 58 körüli lehetett. Na aztán kiderült, hogy az unokahúgomnak a férjének a testvére.
Bácsi:- Na! Mik vannak? És ismerted ezelőtt?
Néni:- Nem! De valahogy szóba került a barátnőmmel az kisleány neve és akkor odajött hozzánk.
Bácsi: Jaaa.
Néni: Igen- igen! Aztán tegnap bejelöltem Iwiw-en.

KO. Végem volt.

Metamorfózis

A mai napon újraindítom ezt a korábbi bejegyzéseim alapján eléggé izzadságszagúnak tűnő blogot.
Meglátjuk, hogy az a pár év, ami kimaradt segített-e a szóvirágaim fejlettségén.
Induljon a mandula.

Ma megint aprítottam...
mechából kiderült ,hogy annak ellenére ,hogy 24 pontra számítottam, kemény 44 pontot kaptam... jelenleg évfolyamelső vagyok mechából. ambivalens a dolog.. borzasztóan örülök neki , hogy ennyire jó lett ,de van egy hátulütője . A többiek, azok akiket itt a haverjaimnak, esetleg még talán barátaimnak is tekintek, kezdenek leszakadozni... egyik a másik után... néha látom a szemükben ,hogy vagy tisztelnek, vagy irigykednek , vagy néha.. igen.. néha még talán egy kis félelmet is érzek bennük.
És ez mind kezd eltávolítani mellőlük. Az a fajta sikerélmény hiányából kialakuló összetartó erő amivel egymást támogatják csak egymásnak szól.. én ebből kimaradok... nem tudom ,hogy tudnék úgy a csapatban maradni ,hogy továbbra is tartom ezt a tempót amit az életkorom és a céljaim megkívánnak.