Ma megint aprítottam...
mechából kiderült ,hogy annak ellenére ,hogy 24 pontra számítottam, kemény 44 pontot kaptam... jelenleg évfolyamelső vagyok mechából. ambivalens a dolog.. borzasztóan örülök neki , hogy ennyire jó lett ,de van egy hátulütője . A többiek, azok akiket itt a haverjaimnak, esetleg még talán barátaimnak is tekintek, kezdenek leszakadozni... egyik a másik után... néha látom a szemükben ,hogy vagy tisztelnek, vagy irigykednek , vagy néha.. igen.. néha még talán egy kis félelmet is érzek bennük.
És ez mind kezd eltávolítani mellőlük. Az a fajta sikerélmény hiányából kialakuló összetartó erő amivel egymást támogatják csak egymásnak szól.. én ebből kimaradok... nem tudom ,hogy tudnék úgy a csapatban maradni ,hogy továbbra is tartom ezt a tempót amit az életkorom és a céljaim megkívánnak.