Most ,hogy nagyjából sikerült lezárni magamban a kapcsolatot elkezdtem gondolkodni azon ,hogy na most aztán körül kell nézni ,mert nehogymár itt lógjak egyedül.Aztán rájöttem ,hogy mi is volt az amitől olyan kurvára nagyon féltem mindig is... a visszautasítás.... felbassza az agyam.. rengeteg energiát von el az ,hogy lenyugtassam magam...ez pedig lebénít. ezt a "haragot " valahogy át kéne engedni magamon.. egyik fülemen be a másikon ki... hogy jól tudjam kezelni ha valaki nemet mond.Na meg fejleszteni a csajozós technikát... Azt amikor az ember odaáll a csaj mellé (mindegy ,hogy hol) és az első heló után rögtön jöjjön a második immáron kommunikáció kezdeményező mondat.
Be kell dobnom magam kül leengedek....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése